Ez az interjú akkor készült, amikor az An Cafe először koncertezett Európában, vagyis 2008-ban.
Hello, és üdv Németországban! Hogy vagytok?
Miku: Hello! A repülés meglehetősen unalmas volt, de rendben volt, mert a Girugämesh énekese, Satoshi mellett ültem és mindenről beszélgettünk amiről csak lehetett.
Milyen érzés először koncertezni Európában?
Miku: Nagyon örülünk, hogy engedélyeztek itt egy koncertet. És a (koncert)terem is elég nagy! Amikor megkaptuk a meghívást, már készek voltunk az előadásra, tehát az időzítés teljesen tokéletes volt!
Milyen elvárásaid vannak a J-shockal és az európai rajongókkal kapcsolatban?
Miku: Oh, remélem hogy mindenki ugyanúgy fog szórakozni a koncert alatt, mint mi!
Miután Bou elhagyta az An Cafét, mindenki feltételezte, hogy új gitárost kap a banda. Miért döntöttetek úgy, hogy egy billentyűst is toboroztok a bandába?
Teruki: Az új gitáros nem Bout helyettesíti, ez biztos. Először azt gondoltuk, elég egy új tag a bandába. De mivel billentyűs hangokkal dolgozunk, Miku előállt az ötlettel, hogy keressünk egy állandó billentyűst hogy csatlakozzon a bandába, hogy így zeneileg professzionálisabbá váljunk.
Tehát hogy reagáltak a rajongók Takuyára és Yuukira?
Teruki: A rajongók nehezen fogadták el, hogy az egyik a fontos tagok közül elment. Ezért először meglehetősen hideg reakciókat kaptunk. A Takuyával és Yuukival közös koncertjeink és a tehetségük miatt lassan elfogadták kettejüket, azt hiszem.
Takuya, az An Cafe az első bandád vagy játszottál már bandákban előtte?
Takuya: Igen, az első igazi. A középiskolai időszakban volt egy L’arc~en~Ciel-cover bandám, bár azt hiszem ez nem számít.
Egy kérdés a ’régi’ tagokhoz. Hogy ismertétek meg Takuyát és Yuukit?
Miku: Bou kilépése után nem hivatalosan kezdtünk el zenészeket keresni. Zeneiskolákba hívtunk embereket, hogy játszanak nekünk. Mindkettejük meghallgatása azonnal ’csattant’ közöttünk, szóval bevettük őket a bandába.
A színpadon és úgy általában a reklámozásnál, nem a saját neveteket használjátok. Kanon például a “Maki Kusumuto Kiss” c. mangaból szedte a nevét.. Honnan jött a többiek neve?
Miku: Egy véletlenszerű színésznőtől vettem a nevemet. A többiek az igazi nevük egy részét használják.
Hogy lett Donald Kacsa a kabalád és miért írtál egy dalt (Duck no Magical Adventure) hozzá?
Miku: Már egy ideje teljesen tudtam utánozni a hangját, és a többiek felhozták az ötletet, hogy jelenítsük meg egy dalban.
Az albumotok, a Magnya Carta, kapható lesz Németországban június 26.-tól. Vannak terveitek európai és japán kiadásokra a jövőben?
Teruki: Jelenleg nincs másik tervünk az európai kiadásokkal kapcsolatban, de amikor itt a Magnya Carta kellőképpen fogy majd, el fogunk gondolkozni rajta. Japánban ki fogjuk adni az új single-nket, a Kakusei heroism ~THE HERO WITHOUT A 'NAME-t' augusztus 22.-én.
Mit gondoltok arról, hogy Japánon kívül az interneten keresztül lettetek híresek? A stream videók például problémát jelentenek számotokra?
Miku: Boldog vagyok, hogy mindenki meg tudja hallgatni a zenénket, és meg tudja nézni a videóinkat!
Teruki: Felnéztem YouTube-ra magam, és először azt gondoltam, hogy csak a japán rajongók látják itt a videókat. Bár most már tudom, hogy csomó rajongónk videómegosztó portálokon keresztül ismert meg minket.
2005 elején nem volt nagy sikere a bandának, és egy ideig a feloszláson is gondolkoztatok. Miért döntöttetek úgy, hogy folytatjátok az An Cafét?
Miku: Oh, jól informált vagy! Igen, gondolkoztunk a feloszláson, de kár lenne– az An Cafe nem csak egy banda, a Cafekkok (a rajongók) együtt vannak. Szintén, a baj a saját dalokkal hiába való lett volna…
Jelenleg le vagytok szerződtetve a független besorolású Loop Ash-nél, annak ellenére, hogy nagyon jól ismertek vagytok. Tetszik az „indies banda szerep”, vagy gondoltatok már arra, hogy leszerződtök egy major kiadóval?
Miku: Nem igazán érdekel minket, hogy indie vagy major vagyunk, de szeretnénk a Loop Ash-nél lenni, kényelmes nekünk, és nagyon jól kijövünk a főnökkel.
Sok rajongó már ismeri a zenéteket, de nem volt lehetősége megismerni titeket az interjúkon keresztül. Szóval, mit gondoltok egymásról?
Miku: Teruki a banda apukája, ő komoly, de mindig sok szenvedéllyel kezdi a projecteket.
Kanon: Igen, ő kicsit olyan, mint egy fék, de jó értelemben –a drasztikus otletektol, és a nagy döntések előtt ő tart minket vissza, hogy gondoljunk át mindent még egyszer.
Takuya: ő nagyon földhöz ragadt, szóval nem kell sokat aggódnunk, mint banda…
Yu-ki: Igen, amikor valami egyszerűen lehetetlen, Teruki érthetően azt mondja ‘Nem!’.
Kanon: Szeretnék mondani valamit Mikuról! Mikunak van egy kapcsoló a fejében. Amikor bekapcsolja, azonnal motivált lesz, ugyanakkor ez nagyon le is kapcsol, és akkor ő demotivált lesz.
Teruki: Van egy felnőtt és egy meglehetősen gyerekes oldala. Bár nagyon jól tud felelősséget vállalni.
Yu-ki: Hmm… Jól megérti más emberek érzéseit, és jól bánik ezekkel az érzésekkel.
Takuya: Szerintem jó aurája van!
Teruki: Kanon nagyon művészi, és sok ötlete van. Takuya maximalista. És imád gitározni!
Miku: Yu-ki igazán kedves, Szerintem ő is jól megért más embereket és jól kijön velük.
Végül, kérlek üzenjetek a rajongóknak itt Németországban, és az egész világon!
Teruki: Alig várom a sok koncertezést, és azt gondolom, hogy vissza fogunk térni!
Miku: Igen, ugyanez tőlem – és el szeretném mondani, hogy ugyanúgy szeretem a német Cafekkokat, mint a japán rajongókat! Ah, egy nemzetközi fan club cool lenne, nem?
Kanon: Szeretlek titeket!!
Yu-ki: Végre itt vagyunk, hosszú ideje vártam erre!
Takuya: Remélem, hogy nem csak holnap fogunk találkozni, hanem majd valamikor a jövőben is!
Fordította: Hatsu(szerk.)
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
