Másnap már korán reggel fent vagyok, ami nem szokásom. Mivel este nyolckor lesz a buli, addig még nagyon sok idő van. Vajon zavarnék ha most elmennék hozzá? Remélem nem, mert el szeretnék menni hozzá. –gondolkozok.

Alig fogom fel a dolgot, már Kanon ajtaja előtt állok, és kezem hosszan a csengőre teszem. Látszik rajta, hogy meg van lepődve.
  -Hát te? –kérdezi mosolyogva.
  -Boldog szülinapot! –nyújtom át neki a tegnap vásárolt ajándékot.
  -Umm.. köszi. –hebegi.
  -Kibontod? –kérdem.
  -Persze, de előbb gyere be.
A lakás még mindig olyan rendben van, mint mikor legutóbb voltam. Nem is hinné Kanonról az ember, hogy ilyen rendszerető. Leülünk a kanapéra, és végre megnézni, mit vettem neki.
  -Vooah, Miku! Ez nagyon szép! Köszönöm még egyszer. –hámozza ki a díszes csomagolópapírból újdonsült táskáját.
  -Szívesen. Ez a legkevesebb. –ölelem át. Nagyon szeretem megölelni őt. Jó érzés érezni az illatát. És ekkor még magam is meglepődök, de mikor éppen kibújna ölelő karjaim közül, közelebb húzom magamhoz és adok egy puszit az arcára. Erre az ő feje teljesen elvörösödik, én meg csak mosolygok, és még egyszer megölelem. Nem tudom, mi van velem, de.. legszívesebben örökre így maradnék. Miután magamon ennyire nagyon sikerült meglepődnöm, hirtelen megérzem Kanon ajkait az enyéimen. Fura, de gondolkozás nélkül viszonzom csókját. Nagyon is tetszik az érzés.. Kanon jól csókol. Mikor elválunk egymástól, látom  hogy nagyon zavarban van, de ezzel kicsit én is így vagyok. Attól még mosolygok rá, mert eszembejut hogy mit mondott. „De.. ez kicsit kínos nekem.” És „Nem merem.. nem merem neki elmondani.” Komolyan rám gondolt amikor ezeket mondta? Kanon.. szerelmes belém? Ezeket csak most fogom fel.
  -Kanon.. te.. szeretsz engem? –kérdezem, és beleharapok az alsó ajkamba. Kanon egy ideig a pólójával játszik, paradicsom vörös fejjel, de aztán megszólal.
  -Szeretlek, Miku –néz mélyen a szemembe. Ezek a szavak.. mintha egy kívánságom vált volna valóra. A legnagyobb, és legtitkosabb kívánságom. Úgy érzem, hogy én is vágytam már arra a csókra. De én még nem tudom kimondani a „sz” betűs szót.. vajon ő már régóta így érez irántam? Nagyon sok ideig magában tarthatta az érzéseit.
  -Mióta? –szólalok meg végül.
  -Nem tudom.. régóta –fordítja el oldalra fejét. Hátra tűrom pár rakoncátlan tincsét, mire elmosolyodik, és visszafordul felém.  Most én adok egy puszit puha ajkaira.
  -Boldog szülinapot, még egyszer. –suttogom fülébe, aztán újra magamhoz  húzom. Érezni a közelségét a legnagyszerűbb dolog a világon. Talán ez egy kicsit túl gyors tempó, de nem érdekel. Minél több időt vele akarok tölteni.
  -Ennél jobb ajándékot tényleg nem adhattál volna. –puszil homlokon.
  -Kanon, nem nézünk meg egy filmet?
  -Ha azt szeretnéd, akkor nézzünk. –mondja kedvesen. Annyira édes hangon szól hozzám! Még soha nem hallottam tőle ilyet. Most hogy belegondolok, még soha nem voltam fiúba szerelmes. De nem érdekel, hogy nem lány. Akkor is.. akkor is.. szeretem.
Idő közben Kanon elment egy dvd-ért, valami vígjátékot nézünk. Bekapcsolja a filmet, és hoz egy pihe-puha pokrócot a kanapéra. Bebújik mellém, átölel engem, és betakar magunkat a pokróccal. Most valahogy sehogy sem sikerül a filmre koncentrálnom. Olyan közel van hozzám, és olyan jó érzés hogy el sem tudom mondani. Úgy másfél óráig így vagyunk, egymáshoz bújva. Néha beletúr a hajamba, vagy éppen homlokon csókol.  Hogy valamennyire viszonozzam kedvességét, gyakran végigsimítok ujjaimmal arcán és vállán. De egyszer, amikor újra meg szeretné puszilni a homlokom, feljebb hajolok, így a számat puszilja meg. Próbálok bátrabb lenni, és elmélyítem a csókot. Aztán mellkasához támasztom a fejem, és mire észbe kapok, rájövök, hogy elaludtam. De nem csak én, hanem  Kanon is. Hallom, ahogy egyenletesen szuszog, és még a szívdobbanásait is. Nagyon kis ártatlan arccal alszik.
  -Nagyon aranyos vagy. –simítom végig kezem alvó arcocskáján. Ez az alvó arcocska most felébred. Mire Kanon felfogja, hogy mi van, magához ölel. Én még szorosabban magamhoz húzom, és kimondom, amit magamban már sikerült:
-Szeretlek. –mondom ki az „sz” betűs szót, és érzem, hogy elpirulok. Kanon nem mond semmit, de látom, hogy olyan boldog most, mint ahogy én. Órájára pillant és egy kicsit felhúzza a szemöldökét. Majd felkel a kanapéról, és én is követem ebben.
-Fél 6 van. Készülődjünk lassan, oké? –fogja meg a kezem, majd össze is kulcsolja az övével.
-Rendben. De.. figyelj Kanon.. –nézek rá édes szemekkel- mi most járunk, ugye?
-Igen, de csak ha te is szeretnéd.
-Én nagyon szeretném –mondom- akkor ezek szerint tényleg járunk. –mosolygok, és úgy érzem magam, mint még soha.
  -Én kicsi Mikum. – nyom egy puszit az arcomra Kanon. Ez nekem tényleg gyors egy kicsit, hogy máris így becéz engem. –De most már muszáj készülődni. Elmegyek lezuhanyozok, jó?
  -J-jó. –pirulok el azon, amit Kanon mondott.
Amint belép a furdőbe, elmegyek kicsit körülnézni a házban. Pontosabban Kanon szobájában. Már egy ideje a mangákat tanulmányozom, amikor felfedezek egy bekeretezett képet az egyik polcon. Kanon és én vagyunk rajta. Kanon nagyon aranyos. Nekem is kell otthonra egy ilyen kép. Nekem csak egy régebbi van meg. A személy, akin az agyam végig járt, belép a szobába. Csak egy törölköző van rajta, és  mikor ezt meglátom, egy kis ido után elfordulok, és leülök az ágyra. Miközben öltözködik, azon gondolkozom, hogy most akkor elmondjuk-e a bandatagoknak vagy ne., mit szeretne ő? Megkérdezhetek ilyet tőle? Inkább nem kockáztatok.
Majdnem hogy pontosan, 8:10-re Teruki lakásához érünk. Eleve ugye meglepetés buli lett volna, de mivel Takuya véletlenül elszólta magát Kanonnak, már mindegy. Teruki mosolyogva nyit ajtót, mikor látja, hogy mind a ketten megérkeztünk.
  -Konbanwa. Ti hogyhogy együtt jöttetek? –méreget minket Teruki, és ekkor észreveszem, hogy végig Kanon kezét fogtam. Elfelejtettem elengedni. Hirtelen, elég feltűnően ránézek összekulcsolódott ujjainkra, de nem engedem el a kezét, hanem még jobban megszorítom. Minek is titkolózni? Egyszer úgyis kiderülne.
-Kanonnál voltam –mondom, kicsit vékony hangon.
Teruki mégis kicsit le van döbbenve a kézfogáson, de inkább úgy dönt, nem kérdez rá. Teruki nem az a fajta, aki egy kézfogásból leszűri, hogy ki jár kivel. Bemegyünk a nappaliba, ahol a banda billentyűse és a gitárosa bent ücsörög.
  -Rendben, én egy kicsit kimegyek a konyhába, mindjárt itt vagyok. –jelenti ki a házigazda, és már itt sincs. Kanonnal leülünk a kanapéra, és csak most engedem el a kezét. Egy kicsit izgulok, hogyha kiderül, akkor mit fognak gondolni a srácok, de.. igazából mindegy, mert szeretjük egymást.
  -El sem hiszem hogy már 26 éves vagy. –mondja Takuya, de Kanon nem figyel rá, hanem engem néz. Erre megrángatom egy egészen kicsit a pólója alját, így végre óhajt kicsit Takuyára is időt szánni. Yuuki meg eleve valahol teljesen máshol jár lélekben. 
  Két perc múlva Teruki két kezével egy tortát cipelve lép be a nappaliba.  A gyertya ég rajta, úgy hogy éneklünk az ünnepeltnek. Nem tudom, mit kívánhatott, amikor elfújta a gyertyákat. Én biztosan azt kívánnám, hogy hadd maradjunk együtt örökre. Tudom, hogy ez egy nap járás után tényleg nagyon gyors, de nem tudok az érzés ellen tenni. Ezt gondolom, és kész. Az ajándékosztás következett. Yuukitól egy kalapot kapott, Takuyától egy egész szettet a kedvenc, csakis egy helyen kapható samponjából. Terukitól egy plüssfigurát kapott, biztos valamelyik animéből van, amit Kanon néz.
Miután az ajándékok megvoltak, enni-inni, és beszélgetni kezdtönk. Jókat nevettünk, mint mindig. A kanapén közelebb húzódok szerelmemhez, és vállára hajtom a fejem. Majdnem elbóbiskolok, amikor észreveszem, hogy majdnem áldozat lettem. Kinyitom a szemem, erre Teruki és Yuuki állnak velem szemben, és kicsit hátrébb Takuya. Terukinál alkoholos filc van.
  -Ne már, felébredt. Így nem tudunk neki bajuszt rajzolni. –nevetett Yuuki.
  -Mindegy, majd legközelebb.
  -Mi? Bajuszt akartatok rajzolni nekem? –értetlenkedem.
  -Pontosan. –nevet fel Teruki jellegzetesen, és bólint is mellé.
  -Kanon! -fordulok balra- bántani akartak!
  -Jaj, ne legyél már ilyen kis aranyos, Miku –borzol bele a hajamba, mire én csak egy durcás nézéssel válaszolok, mivel ezt nem itt lenne a legjobb csinálni. Egy ideig abba is hagyja. De amikor észreveszi, hogy csak ketten vagyunk a szobában, mivel valószínűleg a többiek levegőzni mentek, azonnal letámad.
  -Nagyon szeretlek –emlékeztet  Kanon, és gyengéden átölel. Aztán heves csókolózásba ba kezdünk. Érzem, ahogy nyelve bebocsátást kér a számba, amit én meg is adok neki. Amennyire tudom tartani az iramot, viszonzom ezt az állati heves csókot. Levegő hiányában mar éppen elválnánk egymástól, amikor egy meglepett Teruki lép be a helyiségbe.
  -Uum.. Akkor én most.. nem zavarok inkább.. -mutatott a konyha felé, és vissza is ment oda. Ido kozben én nagyon kínosnak éreztem a helyzetet. Felülök törökülésben, és lehajtom a fejemet. Így nem látszik, ha piros lesz az arcom..
  -Ne csináld már, Miku! És ha tudja, akkor mi van? –vigasztal, miközben a hátamat simogatja. Hint egy puszit a fejem búbjára, és kimegy a szobából. Gondolom Terukival szeretne beszélni. Nem! Én is megyek. Felkelek, és követem Kanont. Utolérem, és ketten állunk a dobos elé.
  -Ez az előbb-? -kezdi Teruki, de Kanon félbeszakítja.
  -Mi tulajdonképpen.. együtt vagyunk. –ad egy puszit az arcomra, és Teruki előtt teljesen zavarba hoz.
  -Értem. –mosolyog- és mióta?
  -Ma kezdtünk el járni –szólalok meg én is.
  -Komolyan? De jó! Akkor Kanon szülinapján jöttetek össze! –mosolyog, és latszólag teljesen fel van pörögve. Miért csinál úgy, mintha teljesen normális lenne, hogy két fiú.. -A többi kettőnek is mondjátok ám el! Egy ilyen örömhírt nem lehet titokban tartani. –mondta Teruki. –Gratulálok hozzátok. –veregeti meg szerelmem vállát.
  Mikor Yukki és Takuya visszajönnek a nappaliba, úgy érezzük, nekik is el kell mondani a dolgot. Úgy fogadják körülbelül, mint Teruki. Kanon ad a számra egy puszit, amitől nem csak én, hanem furcsamód Takuya is elpirul. Őt mindig is zavarba hozták még ezek a kisebb dolgok is.
  Úgy este tizenegy körül, mikor már a többiekben elég rendesen van pia, mi ketten Kanonnal elbúcsúzunk.
  -Szép estét kettőtöknek –mosolygott ránk perverzen Teruki, de erre számítani lehetett. Azzal elhagyjuk Teruki házát.
  -Hazakísérsz? –kérdezem álmos hangon Kanont, és utána ásítok is egyet.
  -Nem nálam alszol? –puszil szájon.
  -N-nálad? –kérdezem kicsit gyanakvóan.
  -Nem csinálunk semmi olyat, ha nem szeretnéd. Még szerintem is korai lenne. –magyarázza, mire teljesen elvörösödök.
-Akkor jó. –kapja válaszul röviden. Kanonnal fogok aludni? Ennek nagyon örülök.
Belépünk a lakásba, ahol mostanában már többet vagyok mint otthon. Ez természetesen Kanon lakása. Lepakolom a cuccomat, és levetem magam a kanapéra.
  -Adok kölcsön pizsamát meg ilyesmit, jó? Majd legközelebb már hozz cuccot! El ne felejtsd! -figyelmeztet.
-Jó-jó.
Miután mindketten lezuhanyozunk, persze külön, felhúzom a Kanon által kölcsönadott pizsamát, és bebújok a puha ágyikóba. Kedvesem pár másodperc múlva máris mellettem terem. Hozzábújok a mellkasához, mire hátamra tetszikezét. Kicsit lejjebb téved a kelleténél, és megmarkolja vele a fenekemet.
  -Mit is mondtál? –próbálom emlékeztetni.
  -Hogy nem csinálok semmit.. de azért ennyi belefér, nem?
  -Na jó.. –adok neki igazat, és erre el is mosolyodik. Én pedig elkezdtem gyengéden csókolgatni a nyakát.
  -Még hogy én ne csináljak semmit? –mondta gúnyosan, majd újra belemarkolt kicsit a fenekembe.
  -Álmos vagyook. –nyöszörgöm.
  -Aludjunk. Oyasumi, kicsim. –adott puszit a fejemre. Majd szorosan egymáshoz bújva ért el minket az álom.
 

Következő fejezet ->